Kutatások szerint (Zhang, 2011.) ugyanis, akik sok ismerőssel rendelkeznek, azok hosszabb bejegyzéseket tesznek közzé, több „te” vagy „ti” kifejezéssel tarkítottan (tehát a másikra, a többiekre fókuszálóan) kommunikálnak, s ezzel párhuzamosan kevesebbet beszélnek családjukról, érzelmeikről.

A sok ismerőssel rendelkező közösségi média felhasználó inkább extrovertáltabb és jövőre fókuszáló, míg a kevesebb ismerőssel rendelkezők inkább a jelenre és a múltra fókuszálnak.

Az állapotfrissítések kora reggel a leginkább pozitívak, 9-14 óra között lassan ugyan, de csökken a pozitív és növekszik a negatív hatás, míg 16-22 óra között nagyjából azonos arányban fordul elő mindkét hangulatú bejegyzéstípus. Este 10 és hajnali kettő között a negatív vélemények és bejegyzések kerekednek felül.

De nem csupán a magyarokra jellemző a negatív véleményezés! A statisztikák azt mutatják, hogy a világszintű közösségi hálók is inkább a negatív bejegyzéseket „díjazzák”. Gondoljunk bele: ha egy egyszerű szomorú smile-t posztolunk ki, hányan kérdezik meg, mi a baj, míg ezzel szemben egy mosolygós smile-ra szinte alig érkezik reakció. Ráadásul a negatív hangulatú állapotfrissítések nem csupán több bejegyzést, hanem még akár vitát is generálhatnak, ami lépten, nyomon ott lesz a hírfolyamban egy-egy újabb hozzászólás miatt…

S ha már a vitáknál tartunk, az internetes vitákra érvényes Mike Godwin 1990-ben tett megállapítása, amely bár megfigyelésen alapul, mégis törvénynek - Godwin-törvénynek vagy reductio ad Hitlerum-nak nevezik (Godwin, 1990). Ez azt mondja ki, hogy „egy internetes vita terebélyesedésével annak az esélye, hogy valaki a nácikkal vagy Hitlerrel von valamilyen párhuzamot, közelít az egyhez”. A megállapítás nem mond semmit a nácikkal vagy Hitlerrel vont párhuzamok igazságtartalmáról, csupán a korrelációt állapítja meg, azaz azt, hogy minél hosszabb ideig tart egy vita, annál inkább előkerülnek ezek a témák. De vajon miért fajul el eddig egy kezdetben ártatlannak tűnő vita akár a közlekedésről vagy éppen az étkezési szokásokról? A válasz az érzelmek ragadósságában keresendő.

Ha a környezetünk vitázik, akkor mi is vitába kezdünk – ráadásul olyan hangnemben, amilyen hangnemben a környezetünk beszél. 102.000 twitter-felhasználó 129 millió bejegyzését vizsgálták meg hat hónapon keresztül (Johan, Bruno, Ruan, Mao, 2011.), s a kutatás eredményeként kimutatták, hogy az állapotfrissítéseinkben található szavak, érzelmek átragadnak az ezt olvasó ismerősökre, akik ezt követően nagyobb eséllyel tesznek közzé hasonló hangulatú bejegyzéseket.