Egy átlagos nap 6 óra 45 percet töltünk online, a 16-24 év közöttiek pedig napi 9 órát. Viszont a jelenlegi körülmények miatt ez a szám radikálisan megnövekszik majd. Mi vár ránk ebben a „szép” új világban? Ezeket vettük sorra.

Internetfüggők leszünk?

Figyeljük környezetünkben a gyerekeket, fiatalokat, akár saját magunkat! Abban az esetben, ha úgy érezzük, hogy az alábbiak közül 3-4 tényező is igaz ránk, akkor már gyanakodhatunk, hogy a függőség mutatkozik:

• Internetezés közben csak úgy elrepül az idő.
• Ingerültté válunk, ha valaki megzavar minket netezés közben.
• Este/éjjel titokban is böngészünk.
• Úgy érezzük, online ismerőseink jobban megértenek minket, mint otthon lévő családtagjaink, barátaink.
• Többször hazudtunk már az internetezéssel töltött órák számáról.
• Más tevékenységeket elhanyagolunk.

Hogyan mérjük mindezt?

Egy egyszerű naplóval, ahova feljegyezzük, hogy mikor mit csinálunk. A tevékenységeknél meghatározzuk, hogy offline vagy online történt, s összeadjuk ezek idejét. Alapesetben az online térben töltött idő dupláját hasonlíthatjuk össze a valóságos térben töltött idővel (leszámítva persze az alvásidőt). Persze lehet, hogy a mostani helyzetben egy picit rugalmasabban kell kezelni ezt a tényezőt, akár 2,2-es szorzóval.

Miért fontos az, hogy csökkentsük a digitális térben töltött időt?

Egész egyszerűen azért, mert stresszt él meg a szervezetünk. Például jobban alszik az, aki kevesebb közösségi médiát használ, mivel nem az értesítéseken jár az agya folyamatosan, nem azzal kel és fekszik.

Jobbak lesznek a kapcsolataink, ha elkezdünk foglalkozni azzal, hogy egy picit kijöjjünk a digitális térből, de ott van a közösségi média stressz szindróma is, ami ugyancsak problémát jelent. Ez alatt azt értjük, hogy tényleges feszültséget élünk meg, ha megvonják tőlünk a digitális információkat és ugyanolyan elvonási tüneteket produkálunk, mint alkohol- vagy drogelvonás esetén.

A közösségi médiában úgy érezzük, hogy minél érdekesebbnek, minél hasznosabbnak kell lennünk, sőt minél több lájkot kap valaki, annál értékesebbnek érzi magát. Emiatt nagyon fontos, hogy figyeljük és tudatosan próbáljuk lecsökkenteni a megosztások számát, igyekezzünk függetleníteni magunkat a lájkok számától.

Azt is fontos szemmel tartani, hogy milyen típusú tartalmak jelennek meg most a csatornáinkon, ugyanis az érzelem igencsak ragadós a közösségi média felületeken. Amilyen tartalmat fogyasztunk, jellemzően olyan hangulatúnk is lesz és ha túl sok félelemkeltő, túl sok negatív tartalmat, akkor még inkább stresszesebbekké vagy akár depressziósabbakká válunk.

Folyamatosan függünk a közösségi médiától. A fantomrezgés szindróma például azt jelenti, hogy úgy halljuk, hogy csörög a telefon vagy hogy értesítést kapunk, akkor is, ha nem történik ilyesmi.

Továbbá ott van az is, hogy úgy érezzük, ha nem tudjuk megnézni rendszeresen a telefonunkat, akkor kimaradunk valamiből (ez a FOMO, azaz a fear of missing jelensége), amelyhez kapcsolódik a CRACK – igen-igen, mint a kábítószer, ugyanis crackberry azon jelenség neve, ami miatt folyamatosan megnézzük a telefonunkat.

Hogyan tudunk védekezni mindez ellen?

Próbáljunk meg kihívásokat tenni a napjainkba!

Például azt, hogy egy hétvégén vagy akár egy szombatra nélkülözzük a digitális eszközöket. Mind a saját, mind a gyerekek telefonján kikapcsolhatjuk az értesítéseket, majd nézzük meg azt, hogy meddig bírjuk!

Játsszunk digitális detoxot!

Reggel polcoljuk egymásra a telefonjainkat kikapcsolva az értesítéseket és/vagy lenémítva és aki előbb nyúl a telefonjához, az lesz az adott napi házimunka elvégzője. Ha ezt többször egymás után megcsináltuk, nehezíthetjük a feladatot azzal, hogy immáron mindenki mellett ott lehet a telefon vagy akár az értesítéseket is bekapcsoljuk és így nézzük meg, ki lesz az, aki először odaoson a készülékhez.

Egyszerű trükköket és szabályokat is bevethetünk.

Egyszerre azonban mindig csak egyet, nehogy túl nehéz legyen a kihívás és amiatt mondjuk le a megvalósításról!

Például:

• addig, legalább amíg töltőn van a telefon, nem nézzük meg az értesítéseket,
• reggel és este nem visszük be a hálószobába a telefont,
• kijelölünk egy olyan idősávot, amikor egyáltalán nem kapcsoljuk be a telefont. Persze ez nem lehet az alvásidő alatt! �

Tipikus tévhit a multitasking

Már több kutatás is bebizonyította, hogy multitasking egyáltalán nem létezik, még akkor sem, ha nőnek születtünk! Emiatt létfontosságú az, hogy mindig figyeljünk arra, hogy egyszerre csak egy feladatra koncentrálunk, ugyanis a különböző feladatok között az agynak is át kell váltania. Ha egyszerre több ablak van megnyitva a böngészőben, vagy egyszerre tévézünk és netezünk, valamire nem tudunk figyelni. Próbáljuk csak ki: nézzük meg egymás után ugyanazt a filmet, lesz-e benne valami újdonság, amire egyáltalán nem emlékeztünk? (Előre szólunk, lesz!)

Online játékok manipulációs trükkjei

Az online játékok úgy vannak felépítve, hogy a felhasználók minél több időt töltsenek a felületen. Mindenképpen érdemes megfigyelni ezeket a manipulációs trükköket és kevesebbet játszani. Ilyen trükk például az, hogy ismerőseinket be kell vonni a játékba és látjuk az általuk elért eredményeket, ami már önmagában is versengést idéz elő. Ide tartozik a szintugrás lehetősége is, hogy először gyorsan tudunk szinteket ugrani, majd pedig a játék előrehaladtával egyre lassabban, emiatt pedig frusztráltabbá válunk, hogy minél előbb meg AKARJUK ugrani az adott szintet. Az is befolyásolja a játékost, hogy a valós térből ki tud szakadni, és egy olyan életformát tud kipróbálni, ami nem a való világ. Emiatt menekülő útként használja a valós életben átélt keserűséggel, boldogtalansággal szemben.

Szűrőbuborék modell

A szűrőbuborék modell azt jelenti, hogyha egy bizonyos fajta információt fogyasztunk, akkor azt az információtípust fogjuk többségében megkapni, az ellentétes tartalmakat pedig egyáltalán nem. Ez azonban leépíti a vitakultúrát, másrészt pedig csak nagyon hasonló véleményekkel fogunk találkozni, ami pedig bezár minket ebbe a szűrőbuborékba.

Figyelj a figyelmedre!

Bár szokatlan felhívás, de figyeljünk a figyelmünkre is, ugyanis átlagosan mindössze 8 másodpercre vagyunk leköthetőek (ez pedig alig több, mint egy aranyhal figyelme…). Ezt úgy tudjuk javítani, hogy egyszerűen megpróbálunk alkalmi jelleggel unatkozni. Ez persze furcsán hangozhat, de egész egyszerűen az online tér és a közösségi média miatt, mivel folyamatosan kapjuk az értesítéseket és az információkat, már elfelejtettünk unatkozni, amint unalmasabb rész érkezik például egy filmben is, máris előkapjuk a mobiltelefonunkat. Próbáljuk meg tudatosan lekapcsolni ezt az automatikus reflexünket, és ha jön az unalmas rész, akkor egyszerűen csak parancsoljunk magunknak megálljt és nézzük meg, mi történik ha unatkozunk egy kicsit! Megsúgjuk: a kreativitás idővel bekapcsol! Érdemes tehát hagyni, hogy történjenek a dolgok, még a végén egy mesét fogunk írni vagy egy dalt.

Éljenek a hosszabb szövegek!

Az átlagos felhasználó ma már 2-3 A/4-es oldalnál hosszabb szöveget egyáltalán nem képes elolvasni, hiszen a hírek és az interjúk is egyre rövidebbekké váltak, a mobilon fogyasztott közösségi média felületeken pedig egyértelműen elutasítjuk az egy képernyőnyinél hosszabb szövegeket. Most itt a lehetőség, hogy előszedjünk pár könyvet! Próbáljunk meg tudatosan figyelni rá, ha néhány oldal után már unjuk, akkor még egy fél oldalt tegyünk hozzá, következő alkalommal pedig egy újabb fél oldalt és így tovább! Hosszabbítsuk az olvasással töltött időt csak apró lépésekkel!

Következő részben kifejezetten a digitális lenyomatunkkal és a közösségi média térben hagyott jeleinkkel fogunk foglalkozni, de aki nem bírja kivárni, visszanézheti a témában tartott ingyenes előadásunkat. (Előre szólunk, egyik nézőnk nem kapcsolta ki a mikrofonját és néha-néha közbeszól – nem vészes, csak hangos, aztán kikapcsoljuk mi a mikrofonját :))�)