A közösségi média rendkívül sokoldalú és mivel felhasználói bázisa sokrétegű, ezért rengeteg célra használják. A közösségi média által megvalósítható egyik legfontosabb funkció a közösségteremtés, hogy emberek összejöjjenek egy közös célért, ügyért.

Ennek részben meg is felel az egyik legnagyobb közösségi oldal, a Facebook, hiszen láttunk már sok pozitív példát a (szülinapi) adománygyűjtések kapcsán. Rendkívül fontos ügyek jelentek meg a közösségi platformokon, hogy csak példákat említsünk, ilyen volt a #HallgassHazait, a #MeToo a #BlackLivesMatter vagy a #PrayForParis mozgalom, ami azonban most a zeneipar kapcsán történik, már túlmutat a Facebook posztok és a slacktivizmus témakörén is!

Összefogás a zenészekért

A legfrissebb hírekből kiderült, hogy a koronavírus okozta helyzetre való tekintettel augusztus 15. után nem lesz lehetőség 500 főnél nagyobb zenei rendezvények megtartására. Ez a hír sokakat hidegzuhanyként ért, hiszen reménykedtek, hogy augusztus lehet majd a fordulópont, épp ezért több fesztivált, kisebb-nagyobb volumenű rendezvényt és koncertet is szerveztek ezen időszakra, amiket most sorra lemondani kényszerülnek.

Ennek kapcsán sok zenei szférában aktív személy megélhetése került komoly veszélybe, ugyanis már március vége óta korlátozottak a gyülekezési lehetőségek Magyarországon, vagyis nagyobb zenei esemény, fesztivál szervezésére nem volt lehetőség. Persze ez nem csak a konkrét zenészeket, zenekarokat érinti, hiszen a fellépések, koncertek, fesztiválok, bulik sok-sok embernek adtak munkát, akik a háttérben tevékenykedtek vagy a szolgáltatóiparhoz tartoznak.

Elindult egy összefogás az emberek részéről, hogy valahogy segítsenek, amihez - ahogyan az lenni szokott -néhány hiéna is csatlakozott. A Gimpel Tomi által megosztott üzenetben látható erre egy minta, ennél többet ezzel az iránnyal nem foglalkoznánk... Viszont a lélekemelő pozitív példákkal annál inkább!

Dombóvári István például felajánlotta, hogy mivel az ő stand-up fellépései 500 fő alattiak, így megrendezhetők, a műsor végén pedig lehetőséget biztosít egy-egy zenész, zenekar fellépésének:

Dombi posztja után mások is megragadták a lehetőséget, hogy kivegyék a részüket a kezdeményezésből, így Aradi Tibor és Varga Ferenc József kabaréestjére már meg is találta az első zenészt, illetve továbbiakat is keresnek, akik szívesen fellépnének velük - természetesen a gázsit arányosan megosztva:

No de nézzük tovább!

A Fishing on Orfű is bejelentette, hogy a fejlemények következtében le kell fújniuk a fesztivált. A fesztivál azonban nem a "tipikus" támogassatok minket posztot osztott meg, hogy az emberek ne váltsák vissza a jegyeiket, sőt, pont ennek az ellenkezőjét: már az elején kijelentette, hogy visszatéríti a jegyek árát.

Ehhez nagyon szépen passzoltak az érzelmekkel átítatott őszinte sorok, hogy bizony, itt lett volna a nagyszínpad, hogy már másodjára szervezik át a programot és bizony nem rejtették véka alá azt sem, miszerint a jövőjük, függetlenségük, szponzor- és reklámmentességük veszélybe került. Ehhez nem csupán a fesztivál kedvelőinek segítségét kérték, hanem támogatási rendszert dolgoztak ki (tehát ebbe is plusz ENERGIÁT tettek bele), hogy a kedvességért cserébe kedvességet adjanak. 

És bár első körben nem lehetett tudni még a támogatásokért járó előnyökről, a poszt alatti 263 kommentből kiderült, hogy a hozzászólók több, mint 70%-a vagy nem kéri vissza a jegye árát bizonyos mértékben, vagy - ami eddig nem volt jellemző ilyen jellegű posztok alatt! - jegyvásárlás nélkül is (!) támogatná a fesztivált.

A rendszer kidolgozottságát és a Fishing on Orfű csapatának felkészültségét jelzi, hogy a kormány bejelentését követően perceken belül megosztották az első információkat, majd a részletes támogatási rendszert 22 órával később már grafikával, honlappal, jegyvisszaváltó rendszerrel és támogatási rendszerrel együtt publikálták!

Ilyen jellegű gyors előregondolkodásra - ami nyilván opciósan tartalmazta a fesztivál megvalósításának lehetőségét is, ha mégis lehet rendezvényt tartani - nem igazán volt példa a közösségi média felületek kvázi vis maior témakörében 14 éves szakmai munkánk alatt, megkockáztatjuk: nemzetközi szinten sem. 

A második posztban - a kormány bejelentését követően 22 órával(!) - tehát részletes információkkal és konkrét technikai megvalósítással (a jegyvisszaváltástól VAGY a jegy nélküli támogatástól függően honlap regisztrációs űrlapokkal) ellátottan értesítették a közönséget, hogy a Fishing megkezdi a jegyvisszatérítést. Tehát nem azt írják újfent, hogy voucher-eznek vagy támogatást kérnek: nem. Megkezdik a jegyvisszaváltást. Persze lehet támogatni is, de ez a posztokból egyértelműen érződik, hogy ez csak egy opció. A támogatásért cserébe pedig nem kis tételeket ajánl fel a rajongóknak a fesztivál, a támogatás mértékétől függően ugyanis a merchandising termékcsomagtól, egyedi dupla lemezesen CD-n át egészen a privát +1 napos jövő évi buliig több verzió megtalálható. Sőt! Még a napijegyes támogatókra is gondoltak máshol nem látható digitális tartalmak felajánlásával vagy merch-pakkal.

És hogy miről tesznek tanúbizonyságot ezek a posztok? Arról, hogy bár nem lesz sok bevétel, meggazdagodni senki sem fog, mégis elindultunk egy úton, egy jó úton afelé, hogy segítsünk egymásnak. Arról van szó, hogy nem csak kiírjuk, hogy sajnáljuk a zenészeket, hanem amennyiben módunkban áll, segítünk is rajtuk. Ha csak egy kicsit tudunk segíteni, akkor is.

Elég a közösségi média?

Kérdéses, hogy önmagában csak a közösségi média megállja-e a helyét ezen a téren. Illetve azért azt a szempontot is figyelembe kell vennünk, hogy egyes esetekben a véleménynyilvánítás, véleményvezéri helyfoglalás, a valami mellett vagy ellen való kiállás gyakran kimerül egy-egy közösségi média posztban. Ez pedig hatalmas probléma, ugyanis vannak olyan ügyek, ahol a szavak nem elegendőek. A követők pedig elvárják példaképeiktől, az általuk kedvelt influencerektől, hogy foglaljanak állást nyilvánosan, válasszanak oldalt egy-egy kérdésben és ilyenkor a legtöbben kénytelen-kelletlen, míg mások egyértelműen és lelkesen eleget is tesznek ennek.

De feltehetjük a kérdést, hogy ez mire jó? Miért érezzük úgy, hogy szükséges a véleményvezéreknek közzétenni egy nyilvános állásfoglalást, főleg ha ezt nem kíséri valódi vágy és motiváció arra, hogy egy ügyben változást érjünk el? Miért várjuk el egy sminkelés és divat témában aktív bloggertől, hogy közéleti kérdésekben nyilatkozzon imigyen?

Vannak esetek, ahol remek, hogy a véleményvezérek is szót emelnek, hiszen így nagyobb nyilvánosságot kapnak a kérdések. Más esetben viszont az, hogy egy témában egyáltalán nem kompetens influencer befolyásolja követőbázisát saját véleményével, nem biztos, hogy eléri a kellő célt.

Ugye mindannyian egyetértünk, hogyha valaki cselekszik, akár a színfalak mögött is, akkor azzal többre megyünk, mint egy-egy Facebook-ra kikerülő poszttal, ami csak nyomásra születik és nincs mögötte tenni akarás, szándék?

A közösségi média veszélye az ügyek melletti kiállás terén, hogy sok esetben a mozgalom, aktivizmus, a szándék, a vélemény csak és kizárólag a közösségi médiáig jut el és itt is marad. És amennyiben így van, a változás elérése nagyon nehézzé válik. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy a közösségi médiában megosztunk mondjuk három fotót egy héten, hogy milyen káros a műanyagok korlátlan felhasználása a környezet szempontjából, majd elmegyünk bevásárolni és veszünk 5 új műanyagzacskót és 6 műanyag palackos italt, amikor lenne más opció is. Mert így elveszik a lényeg. És itt képbe kerül a social media azon oldala, miszerint a látszat a fontos. Tökéletes képet akarunk festeni magunkról és ez a véleményvezérekre sokszorosan igaz lehet.

A slacktivizmus fogalma is szorosan kapcsolódik ide, miszerint látszólag, a közösségi oldalon támogatunk valamit vagy valakit, mondjuk egy kedvelés erejéig, de a valóságban nem igazán teszünk lépéseket, nem cselekszünk.

Természetesen nem mindenkit veszünk egy kalap alá, mert az általánosítás nem visz előrébb, de biztosan van olyan az influencerek között, aki csak azért áll ki egyes ügyek mellett, hogy szimpátiát váltson ki a követőkből és a való életben nem foglalkozik vele. Vagy akár saját magát is hiteltelenné teszi, mert ellentmond magának a következő posztjaiban. Láttunk már olyat, hogy a túlvásárlás, felesleges fogyasztás ellen kampányoló véleményvezér két bejegyzéssel később már a legújabb fast fashion márkát promózta, hogy vegyen mindenki új ruhákat.

A napokban a LifeTiLt is ennek kapcsán osztott meg egy bejegyzést:

Nem fogunk politizálni, ezen a blogon mindig is a közösségi média megoldásokról írtunk, ám a témához szorosan kapcsolódik az is, amit a távozó Indexesek új Facebook oldalán is látni: számos KONKRÉT felajánlás, tettek, szakmai segítségek érkeznek. 

Lehet, hogy végre eljutottunk a tettek irányába a közösségi média felületeken? Mit gondoltok, valódi összefogás létrejöhet egy közösségi oldalon napjainkban? Írjátok meg nekünk véleményeteket kommentben!

----------------------

A cikk írói Sáringer Viktória közösségi média menedzser és Klausz Melinda, a kozossegi-media.com vezetője. 

A kozossegi-media.com 2006. óta foglalkozik céges közösségi média kommunikációval (igen-igen, az iwiw-en kezdték).

7 közösségi média különböző területeiről szóló szakkönyvük van, a Magyar Marketing Szövetség hat KKV-Marketing Gyémánt, a Turizmus szakma 5 #TSMA  (Tourism Social Media Awards), az Internet Hungary fődíját, a KREATÍV Influ' ARANY szakmai díját kapták meg munkáikért. 

Cégeknek átfogó közösségi média kommunikációt végeznek, illetve posztgarduális képzéseken és tréningeken oktatják is a social media-t.

 KÖZÖSSÉGI MÉDIA KÖNYVEINK - OKTATÁSAINK - REFERENCIÁINK