Folytatjuk sorozatunkat arra vonatkozóan, hogy hogyan segíthetnek a közösségi média felületek a különböző társadalmi összefogásokban. Korábban írtunk arról, hogy a Green Movementet miként segítették a social media platformok. Jelenlegi bejegyzésünkben szintén egy iráni eseményen keresztül mutatjuk be a közösségi média társadalmi szempontból vállalt szerepét.

A „My Stealthy Freedom” kezdeményezés

A My Stealthy Freedom, magyarul a Titkos Szabadságom nevezetű mozgalom 2014-ben indult útjának, Masih Alinezhad, iráni aktivista és újságíró által, s a legnagyobb civil tiltakozási kampánnyá vált Irán történelmében. Alinezhad 2014-ben készítette el a mozgalom Facebook oldalát, amelyen keresztül arra ösztönözte nőtársait, hogy mutatkozzanak hidzsábuk nélkül nyilvános helyeken, és így töltsenek fel videókat és képeket Facebookra, ezzel tiltakozva a kötelező kendő-viselés ellen. A kampány később átköltözött a Twitterre, Instagramra és a YouTubera is.

Ebben a videóban az alapító, Masih Alinezhad mesél a mozgalomról és az azzal kapcsolatos kihívásokról:

Emellett egy másik kampány is elindult, ami a „Fehér Szerdák” nevet kapta. Ez lényegében arról szólt, hogy az iráni nők minden szerdán elhagyták öltözékükből hidzsábukat, és a tiltakozás jelképeként egy fehér sálat lengetve mutatkoztak nyilvánosan. Mindezt tették úgy, hogy tisztában voltak tetteik következményeivel - hogy könnyen börtönbe is kerülhetnek.

A mozgalom sikere a közösségi média által

A kezdeményezés igen sikeresnek mondható. Ez a siker leginkább a mozgalom közösségi média oldalain - elsősorban a Facebookon - folytatott kommunikációjának köszönhető. Ma már több, mint 1 millió követővel rendelkezik a My Stealthy Freedom Facebook oldala.

A közösségi média által a mozgalomnak sikerült elérnie a célját, olyannyira, hogy a férfiak is elkezdték azt támogatni – hidzsábot vettek fel, hogy szolidaritásukat kimutassák az iráni nők felé. Erről a kezdeményezésről többet megtudhatsz, ha ide kattintasz.

Rengeteg kép és videó került megosztásra a mozgalom Facebook oldalán, amelyek a tiltakozó nők bátorságáról tesznek tanúbizonyságot. Olyan videók is felkerültek az oldalra, amelyekben iráni hölgyek beszélnek azokról a kihívásokról, amelyekkel nap, mint nap meg kell küzdeniük.

A kezdeményezés kudarcai

A közösségi média bár némileg sikert hozott, azonban a mozgalommal járó kockázatok nem tűntek el – rengeteg ember került börtönbe a tiltakozásban való részvételért, aminek következtében a résztvevők fokozottabb óvatosságra kényszerültek.

A Techonomy cikke Iránt az álhír gyártás szakértőjének nevezi. Az állam nem tétlenkedett ebben az esetben sem – a kampány indulása után pár nappal már találkozni lehetett a Facebookon olyan állampártiak által létrehozott oldalakkal, amelyek Alinejad jóhírnevét kívánták bemocskolni.

Ezen túl egyre több olyan oldal bukkant fel a Facebookon, amelyek a mozgalom támogatójaként tüntették fel magukat. Ahogy a hivatalos oldal népszerűsége nőtt, úgy nőtt az áloldalaknak is, amelyek célja az volt, hogy a Titkos Szabadságom hivatalos oldaláról elvonzzák a követőket. Emellett olyan célt is szolgáltak, hogy a mozgalomban résztvevők könnyebben azonosíthatóvá váljanak. Sok résztvevő nő ugyanis – azt gondolva, hogy a hivatalos oldallal osztja meg - áloldalaknak küldte el a mozgalommal kapcsolatos videóit, képeit, ezzel személyét a rezsim előtt felfedve.  Míg a beküldött képek mögött álló személyek a hivatalos oldalon szigorúan titkosan voltak kezelve (a posztolók kilétét nem hozták nyilvánosságra), a hamis oldalak irányítói azonban így láthatták, hogy ki küldte nekik az adott tartalmat.

Az áloldalak ellen a Facebook azzal lépett fel, hogy az igazi oldalnak az eredetiséget igazoló kék pipát ajándékozott.  Ezt követően a kormánypártiak stratégiaváltásra kényszerültek, s innentől kezdve a bejegyzések komment szekciójában kezdtek el trollkodni, amelyek szűrése a Facebooknak sokkal nehezebb feladat volt.

A közösségi média tehát ebben az esetben nem tudott elsöprő sikert hozni a My Stealthy Freedom kampánynak, azonban kijelenthetjük, hogy a mozgalmat ennek ellenére is hatékonyan támogatni tudta. A Facebooknak köszönhetően máig sem merült feledésbe az ügy, s a mai napig is rendkívül sokan kísérik figyelemmel és támogatják a kampányt. Bebizonyosodott tehát, hogy a Facebook egy remek platformként szolgál bizonyos társadalmi ügyek mentén való összefogás érdekében.