Sajnos nem április tréfa, hogy az egyik legnagyobb internetszolgáltató (UPC) korlátozza két televíziós műsorszolgáltató (RTL Klub és MTVA) és még számos más weboldal tartalmait. Az ok egészen „egyszerű”: a szolgáltató bevételi forrásként tekint a hálózatára érkező forgalomra.

A kérdés csupán annyi, ha a vásárló fizet az internetszolgáltatásért, akkor miért kell a szolgáltatónak is fizetnie, hogy eljusson a vásárlóhoz?

A vita azonban nem újkeletű. Az internetszolgáltatók és a tartalomgyártók között évek óta folyik az eszmecsere vagy inkább nevezzük nevén háború, hogy ki fizessen a szolgáltatásért. A vita eddig elsősorban az Egyesült Államokra volt jellemző, s most érte el hazánkat.

A kérdés nem csupán a pénztárcánkat, hanem az adatainkat és a netsemlegesség kérdését is érinti:

innentől ha egy szolgáltató úgy gondolja, tetszőlegesen korlátozhatja az internet tartalmát? Minden fogyasztó és/vagy tartalomszolgáltató külön-külön fizessen minden egyes betöltött oldalért vagy előfizetői csomagok kialakulása várható, mint például a tévészolgáltatóknál?

Ezzel visszamennénk egy lépést a történelemben és mindez az információszabadságot és az esélyegyenlőséget is igencsak veszélyezteti. Hiszen aki globális tartalomgyártó, az nagyobb eléréseket tud produkálni, könnyűszerrel kifizeti a hozzáférési díjakat az internetszolgáltatónak, míg a kisebbek jelentős hátrányba kerülhetnek. Az is biztos, hogy olyan tartalomszolgáltatók, mint például a Facebook vagy a Google ellen nem bevethető ez a piaci magatartás, hiszen akkor az emberek ostrom alá vennék a felületeket. A mostani korlátozással is megindultak már a támadások a szolgáltató Facebook oldalán.

Hálózat nélkül nincsenek tartalmak, tartalmak nélkül pedig internet. Ha egyiket kivesszük a rendszerből, megszűnik a másik értelme. Ráadásul itt nem áll meg a folyamat, hiszen a növekvő internettartalom indukálta az okostelefonok és táblagépek valamint az alkalmazások rohamos fejlődését és növekedését, melyek iránti kereslet pedig igencsak borsos összegeket termel a GDP-be. Az alapkérdés így már nem csupán az internet- és tartalomszolgáltató közötti vitára vetül ki, hanem minden technikai-technológiai vállalatot is érint, hiszen okostelefonok nélkül haszontalanná válik a mobilnet is…

Mit hoz vajon a jövő?

Valószínűleg a tartalomszolgáltatóknak vissza kell forgatniuk bevételeik egy részét az internetszolgáltatók felé, melyet aztán a fogyasztókra fognak terhelni. De milyen lehetőségeik vannak?

Egyrészt például többfajta szolgáltatási minőséget biztosíthatnak annak megfelelően, hogy a tartalomszolgáltató milyen díjat fizet az internetszolgáltatónak. Ez alapján például a VoIP-alkalmazásokban a hang minőségét tudják szabályozni, videostreaming-alkalmazásokban kevesebb pufferelést és folyamatosabb lejátszást (vagy nemfizetés esetén épp ennek ellenkezőjét) tudják majd biztosítani.

A fizetésért cserébe az internetszolgáltató befolyásolhatja az ajánlott alkalmazások/oldalak helyét, így bizonyos programok/oldalak jóval előrébb, míg a többi igencsak hátrébb kerülhet a javaslatok között. Tehát nem csupán a szolgáltatások minőségével, hanem a felkínált hellyel (ami lehet akár előre telepített alkalmazásként a mobiltelefonunkon is!) jelentős piaci versenyelőny (és hátrány) érhető el. A tőkeerős fejlesztők vagy alkalmazástulajdonosok vagy tartalomszolgáltatók tehát jelentős mértékben előre, míg a kicsik, az újak jelentős hátrányba fognak tudni kerülni ezzel az új piaci modellel.

Jelenleg sem törvény sem határozat nem szabályozza ezt a kérdéskört, hiszen az internetes jogalkotás területén olyan messze vagyunk mindettől, mint Makó Jeruzsálemtől...

Ami azonban már most biztosan látszik, hogy az internet aranykora véget ért. Hiába az információszabadság, a korlátok és a falak újra leereszkednek majd...