Az első emotikonról (vagy szmájliról, eredeti, angol írása szerint: smile-ról) több legenda terjeng. A legismertebb verzió szerint először a New York Herald Tribune 1953. március 10-i számában használták a jelet a Lili című film hirdetésében:

Today

You'll laugh  :)

You'll cry  :(

You'll love <3

Bár a horizontális megjelenítés stimmel, a valóságban azonban a jeleket nem írásjelekből rajzolták meg.

Az első horizontális, írásjelekből megrajzolt mosolygó fejet 1982-ben alkotta meg Scott. E. Fahlman, a Carnegie Mellon Egyetem oktatója kettőspont, kötőjel és zárójel azaz a :-) segítségével az iskola honlapjának üzenőfalán. Bár Fahlman eredetileg a komolytalan dolgok megkülönböztetésére használta, előbb az informatikát rendszeres használók, majd pedig az egész világon elterjedt, hogy az internetes kommunikáció során – az élő beszéddel szemben - a hiányzó érzelmi többletet pótolja.

A smiley azonban nem mindenütt ugyanolyan a világon, így például Japánban sokkal visszafogottabbak a nonverbális jelzések, ezért az emotikonok is máshogyan alakulnak. Az európai és amerikai szokásokkal ellentétben a japánok elsősorban ugyanis a szemre koncentrálnak, így emotikonjaikat, amiket ők emodzsinak vagy képbetűnek hívnak máshogy alakítottak ki. Újdonságértékűk, egyediségük miatt egyre gyakrabban tűnnek fel európai chat-kommunikációban is.

Neked milyen kedved van ma, milyen jellel jellemeznéd?