Cancel culture, avagy az elhallgattatás jelensége a közösségi médiában - VIDEÓVAL
Mi az, ami összeköti Johnny Depp-et, Ivanka Trump-ot és a Simpsonból jól ismert Apu Nahasapeemapetilon karakterét? Létezésük egy pontján mindhármat törölték. Lehet, hogy hallottál már a „cancel culture” kifejezésről, hiszen alig telik el úgy egy nap, hogy valaki ne válna az áldozatává.
De mi is ez pontosan?
Mai modern világunkban, ahol a közösségi médián keresztül éljük mindennapjainkat - pláne arctalanul - megbotránkoztatóan könnyű leírni a véleményünket, ezzel akár a földbe is döngölve olyan embereket, akiket még csak nem is ismerünk.
A cancel culture, magyarra lefordítva az elnémítás/kirekesztés kultúrája főként a világhálón kezdődik el, és a jelenség célja, hogy bojkottálja az egyének közösségi média profiljait, vagy folyamatos negatív hadjárat indítása az egyén által gyártott tartalmakkal, illetve az őt támogató márkákkal szemben. Aztán ez tovább folytatódik a fizikai létben: koncertek, rendezvények, nyilvános közösségi események, beszédek, előadások során. A végső cél pedig, hogy az illető vállalhatatlanná váljon, esetleg romba dőljön a karrierje, társadalmi pozíciója.
A Cancel Culture kapcsán kérdezte a Petőfi TV vezetőnket, Klausz Melindát is, a vele készült interjút itt tekinthetitek meg:
A cancel culture legnagyobb melegágya a Twitter és az Instagram felülete, de az egész világhálón jelen van, mostanra pedig eddig még soha nem látott méreteket öltött. Ennek visszaszorítására született meg júliusban a Harper’s magazinban megjelenő nyílt levél, melyben 150 író, tudós és művész, köztük JK Rowling, Salman Rushdie és Margaret Atwood áll ki az információk és ötletek szabad cseréje, és a liberális társadalom mellett.
A cancel culture a baloldalon sokak számára a hashtag-megszállott internetes korszakhoz igazított, politikailag jogtalanok klasszikus taktikája. Lisa Nakamura, a Michigan-i Egyetem professzora, aki a digitális média és a faj, a nemek és a szexualitás metszéspontját vizsgálja, leírja a kirekesztés stratégiáját. Amikor egy embercsoportnak nincs ereje valaminek a megváltoztatására vagy lerombolására, a számukra elérhető néhány lehetőség egyike az, hogy megtagadják a részvételt. Az internet gazdaságában, ahol a figyelem gyakran egyenlő a pénzzel, egy ilyen bojkott következményekkel jár.
A jobb oldalon ezt ugyanakkor egyfajta internetes mobszabálynak tekintik, egy tompa eszköznek, amelyet a szólásszabadság és a nyílt vita iránti intolerancia visel. A Harper-levél aláírói félnek attól, hogy „a vita korlátozása - akár egy elnyomó kormány, akár egy intoleráns társadalom által - mindig megsérti azokat, akiknek nincs hatalma, és mindenki kevésbé képes a demokratikus részvételre”.
A mindennapi szóhasználatban a valakinek az ignorálása akár viccesnek és következménytelennek is tűnhet, azonban egyáltalán nem az! A cancel culture komoly és valós következményekkel járhat, mellyel tulajdonképpen kirekesztjük a velünk nem azonos véleménnyel rendelkező embereket.
Mit tehetünk ellene?
Fontos tisztában lennünk azzal, hogy amit „mondunk” és teszünk, annak a közösségi médiában is súlyos hatásai vannak, így célszerű rávilágítani a mások számára sértő tartalmakra. Emellett fontos különbséget tennünk egy közszereplő személyes véleménye, magánélete és az általa létrehozott „alkotás” között.
Neked erről mi a véleményed?
Források:
https://barankovics.hu/cancel-culture-kirekesztes-a-kozossegi-media-koraban/
https://harpers.org/a-letter-on-justice-and-open-debate/
https://www.telegraph.co.uk/music/what-to-listen-to/cancel-culture-did-begin/
