A közösségi média magányossá tesz minket? Attól függ, hogyan használjuk!
Az emberek minden eddiginél jobban kapcsolódnak egymáshoz, köszönhetően az okostelefonoknak, az internetnek és a közösségi médiának. Ugyanakkor a magány mégis óriási és egyre növekvő társadalmi probléma. Miért van ez így? A kutatások azt mutatják, hogy a közösségi média használata önmagában nem képes „meggyógyítani” a magányt - de eszköz lehet másokkal való valódi kapcsolataink kiépítéséhez és megerősítéséhez, amelyek fontosak a boldog élethez. Ahhoz, hogy megértsük, miért van ez így, tisztában kell lennünk a magánnyal, annak káros hatásaival és azzal, hogy ennek mi köze van a közösségi médiához.
A magány skálája
Nagy aggodalomra ad okot az ausztráliai magányjárvány. A 2018-as ausztrál magányjelentésben a felmérés résztvevőinek több mint egynegyede arról számolt be, hogy heti három vagy több napon magányosnak érzi magát. A tanulmányok a magányt a korai halálozáshoz, a megnövekedett szív- és érrendszeri betegségekhez, a rossz mentális egészséghez és depresszióhoz, az öngyilkossághoz, valamint a megnövekedett szociális és egészségügyi költségekhez kötötték.
De hogyan viszonyul ez a közösségi médiához? Egyre több ausztrál válik fizikailag elszigetelté. Korábbi kutatásokban már kimutatták, hogy Ausztráliában csökken a személyes kapcsolat, és ez együtt jár a modern technológia adta kommunikáció növekedésével.
Navigálás a fizikai/digitális felületeken
Bár bizonyítékok vannak arra, hogy nagyobb a magány a közösségi médiát nagymértékben használók körében, vannak olyan jelek is, amelyek arra utalnak, hogy a közösségi média használata csökkenti a magányosságot a rendkívül társasági emberek körében. Hogyan magyarázzuk meg az ilyen látszólagos ellentmondásokat, ahol a leginkább és a legkevésbé magányos emberek egyaránt közösségi média-felhasználók?
Kutatásokból kiderül, hogy a közösségi média akkor a leghatékonyabb a magány leküzdésében, ha a meglévő kapcsolatok javítására, vagy új értelmes kapcsolatok kialakítására használják. Másrészt kontraproduktív, ha a való életben zajló társadalmi interakció helyettesítésére használják. Így a magányt nem maga a közösségi média váltja ki, hanem az, hogy miként integráljuk meglévő életünkbe.
Robert Weiss pszichológus különbséget tesz a „társadalmi magány” - a másokkal való kapcsolat hiánya - és az „érzelmi magány” között, amelyek fennmaradhatnak, függetlenül attól, hogy hány „kapcsolatod” van, főleg, ha nem nyújtanak támogatást, nem erősítik meg az identitást és nem teremtik meg az összetartozás érzését. Szoros, fizikai kapcsolatok nélkül a sekély virtuális barátságok kevéssé enyhíthetik az érzelmi magányt. És van ok azt gondolni, hogy sok online kapcsolat éppen ilyen.
A korábbi irodalomból származó bizonyítékok a gyakori közösségi média használatot a megnövekedett magányhoz társították. Ennek oka lehet, hogy az online terek gyakran a teljesítményre, a státuszra, a kedvező tulajdonságok eltúlzására (például csak „boldog” tartalmak közzétételére és kedvelésekre) irányulnak. Másrészt a közösségi média létfontosságú szerepet játszik abban, hogy nagy távolságok se akadályozzanak bennünket a kapcsolattartásban, vagy a videókonferencia megkönnyítheti az értekezletek megtartását, amikor a találkozás fizikailag nem kivitelezhető.
Az olyan platformok, mint a Facebook és az Instagram új emberekkel való kapcsolattartásra használhatók, akik később igazi barátokká válhatnak. Hasonlóképpen, az olyan webhelyek, mint a Meetup, segíthetnek megtalálni azokat a környéken élőket, akiknek érdeklődése és tevékenysége hasonló a miénkkel. És bár a személyes kapcsolat továbbra is a legjobb módja a magány csökkentésének, a segítség néha megtalálható online támogató csoportokon keresztül is.
Az emberek másképp kezelik érzéseiket, mint a múltban, így a magány gyógyításának módja is változik. A közösségi média használata elterjedt, ezért a legkevesebb, amit megtehetünk, az, hogy oly módon használjuk, hogy megkönnyítse a való élethez való tartozásunk szükségességét. Ez egy olyan eszköz, amely értünk kell, hogy legyen, nem pedig fordítva. Talán, ha ezt elérjük, számíthatunk arra, hogy kevésbé magányos világban élhetünk.
