A Munka Törvénykönyve szerint a munkavállaló alapvető kötelezettségei közé tartozik, hogy a munkáltató által előírt helyen és időben munkára képes állapotban a munkáltató részére rendelkezésre álljon, illetve a munkáltató utasítása szerint munkát végezzen. Kérdés az, hogy munkaidőben vajon rápillanathatunk-e magán e-mailjeinkre vagy saját közösségi média felületeinkre, netalántán böngészhetünk-e az interneten saját érdeklődésünkre számot tartó cikkek között?

Hivatalosan, amikor a munkaidőben böngészünk a Munka Törvénykönyvében meghatározott, munkavégzéssel nem összefüggő tevékenységeket végzünk, tehát a munkáltató az ejnyé-nél többet is tehet ez ellen. A munkáltató ugyanis jogszerűen meg is akadályozhatja a munkavégzéshez nem szükséges honlapok és oldalak hozzáférését, ugyanezen okból lekorlátozhatja saját eszközeink (pl. okostelefonunk) használatát.

Ráadásul munkaidőn kívüli közösségi média használat során sem írhatunk akármit a közösségi média felületre – legalábbis ami munkahelyünket illeti, ugyanis közösségi média felületeken nem tanúsíthatunk olyan magatartást, amely munkahelyünk hírnevét rontja vagy veszélyezteti. Ez igaz akkor is, ha egy fotót osztunk meg, vagy ha bejegyzést írunk. És itt merül fel a véleménynyilvánításhoz való jog kérdése. A Munka Törvénykönyve előírja, hogy a munkaválló véleménynyilvánításhoz való jogát a munkáltató jó hírnevét, jogos gazdasági és szervezeti érdekeit súlyosan sértő vagy veszélyeztető módon nem gyakorolhatja. Titkokat, belső ügymenetet érintő módszereket és eljárásokat és munkakörünket érintő olyan eseményeket, amelyek harmadik személy számára hátrányos következménnyel járhat sem oszthatunk meg a közösségi média felületeken, tehát tilos szidni és egyértelműen felismerhetővé tenni a nyilvános bejegyzésünkben azt a kiálhatatlan, kötözködő ügyfelet, akivel nem értettünk szót.

Egy 26 éves német ipari tanuló munkáltatóját többek között „rabszolgahajcsár és kizsákmányoló” jelzőkkel jellemezte egy közösségi média felületen, melyért elbocsátották munkahelyén. Az első fokú bírósági határozatban még a fiúnak, a másodfokú határozatban azonban a hamm-i tartományi bíróság már a munkáltatónak adott igazat. A bíróság ítéletét azzal indokolta, hogy a tanuló teljes mértékben nyilvános, mindenki számára látható bejegyzésben osztotta meg véleményét, s ezen vélemény megosztása a munkaadót becsületsértő módon érintette, mellyel átlépte a szankcionálás határát.