Egy mai átlagos tinédzser naponta több, mint 8 órán keresztül néz valamilyen képernyőt. Ha számba vesszük azt a tényezőt is, hogy gyakran egyszerre több képernyőt (pl. televízió, laptop és mobiltelefon) is néznek, a napi átlag 11 órára emelkedik. Míg maga a teljes digitális „forradalom”az elmúlt 5-10 évben változtatta meg teljes mértékben az életünket, a fent említett időtartam „csupán” az elmúlt 3-5 évben vált ilyen drasztikussá, hiszen az okostelefonok, táblagépek világával akár menetközben is internetezhetünk.

A szervezetünk az elmúlt években hozzá tudott szokni a változásokhoz? Kellően tudtuk alkalmazkodni mindehhez? Aligha. Egy amerikai egyetemen végzett kísérlet legalábbis egyértelműen erről tanúskodik. Megkérték ugyanis a kísérletben résztvevő diákokat, hogy egy hétköznapot töltsenek internet és telefon nélkül. A vizsgálat során fokozódó idegességről, feszültségről és a „kimaradok valamiből” érzés növekvő voltáról számoltak be.

Azt gondolja Kedves Olvasó, hogy mindez csupán az Y-generációra jellemző? Sajnos, el kell hogy keserítsük, az online létezés szükségessége már az X-generációt is érinti. Nagy-Britanniában végzett kutatás eredményei szerint ugyanis a vállalati e-mailek – nem csalás, nem ámítás – 85%-ára már két percen belül válaszolnak a címzettek. A 30 év alatti generáció munkaidőn kívül mintegy 15 percenként ránéz telefonjára, Facebook-oldalára, üzeneteire. Ha nem jut internethez, fokozódó feszültség lesz úrrá rajta, amely a kényszerbetegség tüneteivel megegyező ún. „fantomrezgés szindrómáig” is elfajulhat. Mit értünk ez alatt a szindróma alatt? Azt, amikor valaki úgy érzi, hogy rezeg a telefonja, vagy éppen hallani véli a csengőhangot miközben senki nem keresi. Ilyen felfokozott állapotban nem képes az illető teljes erejével az adott feladatra koncentrálni, annak ellenére sem, hogy úgy tűnik mindeközben, hogy az ún. multitasking, azaz a több feladat együttes elvégzése megy neki.

Clifford Nass, a Stanfordi Egyetem oktatója szerint (Forrás: iDisorder) ilyenkor tévesen beszélünk multitaskingról. Ilyen esetben csupán arról van szó, hogy az illető több feladat között tud gyorsan váltogatni, mindig az adott feladatra koncentrálva. Mivel az egyszerre több irányú koncentráció igen megerőltető, a figyelem kitartóereje igencsak csökken. Ez a kitartóerő csökkenés figyelhető meg az oktatásban is, amikor egy negyvenöt perces órát követően korában, mintegy 10 évvel ezelőtt a diákok közel 100%-át fel tudták idézni, napjaikban azonban a visszaidézési arány 75%-ra süllyedt.