A szelfi szó hallatán azonnal a kacsaszáj, a japán turisták által oly sokszor mutatott győzelem jele és az elmaradhatatlan kissé piszkos fürdőszobatükrök ugranak be először. De persze kinek nem, hiszen nem véletlenül lett 2013 szava a szelfi. Szerintem mindenki nyugodtan bevallhatja önmagának, hogy készített már legalább egyszer magáról ilyen szelfit. Még a legnagyobb sztárok körében is menő, láthattuk is az idei Oscar-gála leghíresebb szelfijét.

Aki nárcisztikus személyiségzavarban szenved, állandóan saját magával van elfoglalva, illetve azzal, hogy milyennek látják mások. A nárcisztikus személy állandóan hiúsága kielégítését, valamint saját fizikai és intellektuális tulajdonságainak csodálatát várja másoktól.

Erről van is egy nagyon jó infógrafika:

http://www.bestcomputerscienceschools.net/selfies/

Viszont vannak, akik önértékelési zavarokkal küzdenek, és úgymond megerősítésként van szükségük a pozitív kommentekre a szelfijükhöz (de azért ezek se mindegy, hogy milyen képek). Az ember közösségi lény, így fontos számára, hogy mit gondolnak mások. Ez egy hatékony módja annak, hogy megismerhesd, és úgy lásd önmagad, ahogy mások látnak téged. Tehát az önképek készítése inkább az identitás feltárásáról szól a többségnél, mint a nárcizmusról.

Attól, hogy valakinek a profilképe egy szelfi, még nem vonhatjuk le azonnal azt a következtetést, hogy ő bizony nárcisztikus. A kulcsa a mértékletesség. Tehát a lényeg, hogy ne árasszuk el a naponta készülő képeinkkel a közösségi médiafelületeket, mert ha ezek után sok kritikát kapunk, hogy elég már belőlünk, akkor valószínűleg elkaptuk ezt a modernkori betegséget. Szóval ne hagyjuk, hogy az ízléstelen fürdőszobai szelfik átvegyék a hatalmat a mondanivalóval bíró és átgondolt szelfik felett!