Sosem gondoltam volna, hogy ennyire aktuális lesz a Közösségi média konfliktuskezelésről szóló könyvem, ebből szedem elő az Internetadó kapcsán azokat az eseményeket, amelyek a nagyvilágban történtek a közelmúltban, amikor a kormányok így vagy úgy, de az internettel akartak machinálni...

2010. júliusában (Magyar Narancs, 2011.) naponta harmincezer arab nyelvű twitter üzenet született az arab tavasz időszaka alatt.

Az arab tavasz egyik eleme a jázminos forradalom volt, amely Tunéziában zajlott és a 23 éve hatalmon levő Zín el-Ábidín ben Ali elnök lemondásához vezetett 2011. január 14-én. A forradalom indító löketét 2010. decemberében egy zöldség- és gyümölcsboltos, Mohammed el-Búazízi öngyilkossága szolgáltatta. A boltost ugyanis folyamatos atrocitások érték a rendőrség részéről és arra hivatkozva, hogy nincs érvényes engedélye, folyamatosan megbüntették, lefoglalták autóját. A 26 éves árus egyeztetni akart az önkormányzattal, a kormányzó nem volt hajlandó találkozni vele, az attrocitások azonban folytatódtak vele szemben, míg végül felgyújtotta magát. Emberek ezrei fejezték ki támogatásukat a twitteren és a Facebook-on vele kapcsolatban, felvonulásokat szerveztek az utcákon, amely ellen a rendőrség erőszakkal lépett fel.

A szegénységre, a nyomorúságra és az egyenlőtlen elosztásra a nemzetközi sajtó figyelmét többen is öngyilkossággal igyekeztek felhívni, így tett többek között december 22-én Lasin Nadzsi is, aki felmászott egy villanypóznára, ahol halálos áramütés érte.

Mohammed el Búazízi is végül belehalt sérüléseibe, temetésén januárban közel 5000 ember vett részt, s végül tömegtüntetéssé alakult. A rendőrség ezt, ahogyan az időszakban kirobbant többi tüntetést is könnygázzal, véletlenül elsülő fegyverekkel, valamint kijárási tilalom bevezetésével igyekezett megfékezni. Egyre több ügyvéd is tüntetésbe kezdett a kormányzati palota előtt, s végül az ügyvédi kamara 95%-a az utcákra vonult, a tüntetések pedig több városra kiterjedtek, egyre erőszakosabban. Az egyik gránát például egy helyi mecsetbe csapódott be, amire a tüntetők autógumik felgyújtásával és az Alkotmányos Demokrácia Mozgalom helyi irodájának megtámadásával válaszoltak. Egyes városokban a tüntetések fosztogatásokká, zavargásokká váltak, így a katonaságot is készenléti állapotba helyezték, az ellenlépések pedig végül 338 ember halálához vezettek.

A tüntetések és zavargások legtöbbjét a Twitteren szervezték, de nem csupán a szervezkedés, hanem az információközlés helyszínévé is vált a felület. A hatalom próbálkozásai, hogy korlátozzák a hozzáférést, ellenőrizzék (és befolyásolják) a tüntetésben résztvevőket, kudarcba fulladtak. Az arab világ más országai is értesültek az eseményekről és elkezdtek „éledezni és mozgolódni”, s így Algériában, Jordániában, Egyiptomban, Jemenben, Bahreinben, Ománban, Líbiában és Szíriában is kitörtek a lázadások.

Az algér kormány igyekezett korlátozni a Facebookhoz és a Twitterhez való hozzáférést, Egyiptomban az államfő egyértelműen blokkolta a felületekhez való hozzáférést, az Al Jazeera is át kellett, hogy állítsa frekvenciáit, mert adását szintén zavarták. Január 27-én gyakorlatilag eltüntették az internetről Egyiptomot, mivel nem volt olyan egyiptomi honlap, amelyet el lehetett volna érni.

A Google közel-keleti marketingvezetője, Whael Ghonem semmilyen politikai párttal nem állt kapcsolatban, egy ideológiának sem volt követője, így az ő szavai a világon olyanokra is hatottak, akik egyáltalán nem akartak politizálni, így bejegyzéseit mindenki hitelesen fogadta. Ghonemet emiatt 12 napos őrizetbe vették, de beszédében Forradalom 2.0-ról beszélt, utalva a közösségi média web2.0 jelentőségére.

Ha további történetek is érdekelnek, kövesd a blogomat, vagy keresd bátran a közösségi média konfliktusokról szóló új könyvemet!