Érdemes szót ejteni arról, hogyan alakult a digitális diplomácia az elmúlt évtizedben, milyen fejlődésen ment keresztül és hova tart, hogy a téves nézeteket rendbetegyük.

A Superman teória

A digitális diplomáciáról szóló első és meglepően gyakori félreértés a Superman-mítosz, amely azt állítja, hogy a digitális technológia rendkívüli hatáskört biztosít azoknak, akik használják, és ezáltal segítheti őket abban, hogy diplomáciai befolyást gyakoroljanak olyan szinteken, melyet egyébként nem tudnának elérni.

Ez nagyrészt azért van, mert a kis- és közép méretű államok (pl. Svédország, Hollandia, Mexikó, Izrael, Ausztrália) a digitális diplomácia nagyfokú befogadójának bizonyultak. Nagyszerű alkalmat jelentett számukra ez, mert így diplomáciailag feljebb helyezhették magukat a politikai és gazdasági szintjükhöz képest.

A nagykövetségek hálózatának köszönhetően több millió embert tudnak közvetlenül elérni és bevonni, és pozitívan alakíthatják a globális közvélemény véleményét a származási országról,  ezáltal növelhetik a diplomáciai helyzetet, kétoldalú vagy többoldalú kontextusban.

A logika hihető lenne, ugyanakkor strukturális hibája van, nevezetesen, hogy a digitális technológiák külön erőforrásnak minősülnek. Ez megfelelően kihasználva ellensúlyozhatja a teljesítmény hiányosságait. Valójában a digitális technológiák működési módja egy olyan platform létrehozása, amelyen keresztül más erényeket lehet kiemelni külpolitikai célkitűzések támogatása érdekében. Röviden, a digitális diplomácia nem adhat Superman erejéhez hasonlót, de segíthet nekik a hatékonyabbnak és eredményesebbnek lenni.

A hagyományos diplomácia eltűnésének mítosza

Egyre növekvő téves elképzelés az a mítosz, mely szerint a digitális diplomácia fokozatosan feleslegessé teszi a diplomácia hagyományos formáit.

Az a felfogás, hogy a digitális technológiák képesek alapvetően megváltoztatni a diplomaták hagyományos képviseleti, kommunikációs és tárgyalási funkcióinak teljesítését.

A mítosz erősebb változatai továbblépnek, és elismerték, hogy a fizikai nagykövetségek és még a diplomaták is helyettesíthetőek virtuális valósággal (VR) és mesterséges intelligenciával (AI). Míg a digitális technológiák világosan megmutatták, hogy a diplomaták nyilvános diplomáciát folytatnak, konzuli szolgálatot nyújtanak, vagy válságokat kezelnek, mindenképpen figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a diplomácia alapvető funkciója, amely a kapcsolatépítés és a vezetés, nem valósítható meg szoros és tartós emberi kapcsolatok nélkül.

A mítosznak tehát igaza lehet abban, hogy a digitális technológiák a hatékonyság növelésével valószínűleg csökkentik a bizonyos rutinfunkciók végrehajtásához szükséges diplomaták számát. Ugyanakkor a „kihalás” hipotézise aligha hiteles, mivel az emberi értékek és érdekek tárgyalása nem ruházható át a gépekre, és a bizalom, a kölcsönös megértés mértéke, amely a diplomácia „kerekeit” váltja, nem építhető emberek nélkül.

Forrás: https://www.uscpublicdiplomacy.org/blog/digital-diplomacy-myths